Női vonal

Házasságkötés- régi szokások,hiedelmek, babonák

Címkék: esküvő, esküvői szokások

Azt tudjuk hogyan zajlik ma egy esküvő, az azt követő nászéjszaka és a nászút. De vajon hogyan alakult ki a mai rutin, milyen hiedelmek, szokások voltak érvényben régen? Az alábbiakban számba vesszük az eskövőhöz, nászéjszakához kapcsolódó babonákat, gyakorlatokat!

Farönk
Az esküvőre menet régebben, de vidéken még ma is gyakran farönkkel zárják el a templomba vezető utat. Az ifjú párnak fűrésszel ketté kell fűrészelnie a fatörzset. Ez azt szimbolizálja,hogy később leküzdenek majd minden felmerülő akadályt a házasságban.

A fátyol
Az ártatlanság és a lányság jelképe az esküvőn, a régi babona szerint az esküvő napja előtt nem szabad a menyasszony hajába tűzni, mert gyorsan tönkremegy a házasság. A fátylat csak a menyasszony hordhatja, aki felpróbálja fátylát, elcsábítja majd az ifjú férjet.

Valami kék, régi, új, kölcsönkapott
A menyasszonynak esküvője napján illik magán viselnie valamilyen régi, új, kék és kölcsönkapott dolgot. A régi a hajadonéletet szimbolizálja, míg az új jelzi, hogy életében egy új fejezet kezdődik, a kék a hűség színe, melyet harisnyakötőként viselnek leggyakrabban a menyasszonyok, a kölcsönkapott dolog pedig a szerelmet szimbolizálja.

Koszorúslányok
A babona szerint megvédik a menyasszonyt a lesben álló démonoktól, mivel a sok szép lány látványa megtéveszti őket, és így nem ismerik fel a menyasszonyt közülük. A koszorúslányokról tehát semmi esetre ne mondjunk le, akik legalább ketten vannak, de többen is lehetnek.

Rizs- és rózsaszirom-szórás
Mindkettő a termékenységet "segíti elő". Az oltárhoz megtett utat a koszorúslányok rózsaszirmokkal szórják tele, hogy így elsimítsák a göröngyöket az ifjú pár házasságának útján, majd a házasság végén rizst szórnak a fiatal házasokra. Újabban a rizsszórás a gazdagság és jólét jelképe.

Gyűrű
Hagyományos jegygyűrűkben nem volt kő, felületüket nem díszítette minta és formájuk, az egyszerű, önmagába visszatérő kör a teljességet, a megújuló életet szimbolizálta. A jegygyűrű szerepe eredetileg a rossz szellemekkel és az ellenségekkel szembeni védelem volt. A babona azt mondja, hogy a jegygyűrűnek az ujjon kell maradnia, azaz kiadni a kezünkből másnak, főleg azért, hogy felpróbálja, kifejezetten tilos!

Csokordobás
A menyasszonyi csokor a boldogságot jelképezi. Fontos hogy a vőlegény is viseljen belőle, ezért alakult ki a kitűző szokása. A menyasszony az esküvői szertartás végén hátat fordít a násznép még hajadon lányainak, és hátradobja a csokrát. Aki elkapja, az megy férjhez legközelebb.

Kenyér és só
Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálták, amiből mindketten ettek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain, mindig legyen bőven mit enniük és ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.

Porcelántörés
Szintén a gonosz szellemek ellen alkalmazzák. Ez ugyanis elűzi őket, mivel nem szeretik a zajt. Amerikában üres konzervdobozokat kötnek a friss házasok autójára, ezzel keltik a rossz szellemek számára elviselhetetlen zajt.

Torta
Minél nagyobb és szebb a torta, annál több gyermeke lesz majd az ifjú párnak. A torta közös felvágása az összetartozást és egységet szimbolizálja az ifjú pár előtt álló házasságban. Akinek a keze felül van a torta felvágása közben, az fogja viselni a házasságban a nadrágot. Édesek lesznek a házasévek, ha az ara és az ifjú férj megetetik egymást egy-egy falat tortával.

Át a küszöbön
Régi szokás, amely még ma is divatban van, hogy a férj a karjaiba kapva emeli át szerelmét házuk küszöbén az esküvő után. A régi hiedelmek szerint a férj ezzel a nemes tettel védelmezi kedvesét a küszöb alatt megbúvó gonosz démonoktól. Ma már inkább csak a romantikus filmek happy endje nyomán utánozzuk ezt a szokást. Régebben azonban az áró szellemek ellen számos babonával védekeztek.

Nászéjszaka
Régen a nászájszakához, a házasságot követő de a nászutat megelőző éjszakához külünböző hol tréfás, hol komoly hiedelmek, szokások kapcsolódtak.
Volt idő, mikor a nászéjszakát, vagyis az elhálást ellenőrizték, mert a jogrendszer alapján a házasság csak akkor volt érvényes, ha a pár valóban szeretkezett az adott éjszakán.
Később az ellenőrzést már nem vették olyan komolyan, de tréfás formában a szokás fentmaradt. Az újdonsült házaspárt a lakodalmi dínomdánom után az alkalomhoz illően elvitték, az ara haját kontyba kötötték és segítettek neki a vetkőzésben, majd a fiatalokat a nászágyra fektették, másnap pedig reggelivel köszöntötték őket, és felöltöztették az újdonsült feleséget. Másnap a lepedőn ejtett nyomokat is megkeresték. A feleséget a nap folyamán fel is avatták, míg a férjnek a nászéjszaka után szerelme jelképeként nászajándékkal kellett meglepnie kedvesét, hogy esküvőjüket örökre emlékezetessé tegye.