Női vonal

A nászút eredete

Címkék: nászút

A nászút az esküvőt követő utazás, együttlét, amelyen az ifjú pár, megünnepeli házasságát, életük összekötését, intim és bensőséges módon. A mézeshetek kifejezés régebbi keletű, mint a nászút és inkább az esküvőt követő boldog időszakra utal.

Már az Ószövetségben is esik utalás arra, hogy friss házasoknak esküvőjök után legfőbb dolguk, hogy egymással foglalkozzanak: “Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.” (Mózes ötödik könyve 24:5) Mint látjuk, ez időre a férfit mentesítették az adófizetés és harc kötelessége alól, hogy teljesen párjának szentelhesse magát.

A mézeshetek, mint kifejezés eredetét homály fedi – több, eltérő magyarázatot találhatunk rá. Sokan Samuel Johnsonnak, egy XVIII. századi írónak tulajdonítják a fogalmat, akinél a “honeymoon” (mézes hold) a házasságkötést követő első hónap édes időszakát jelentette. A Hold a szerelmesek érzelmeit szimbolizálja,amelyek idővel fogyatkoznak.

Más elképzelés szerint a szó eredete az ősi Babilon népének szokásaiban keresendő. Ott ugyanis az ifjú feleség apja egy hónapra elegendő mézből és vízből élesztőgombák segítségével erjesztett itallal, mézsörrel látta el a párt, hogy javítsa nemző- és fogamzóképességüket.

Néprajzkutatók megint mással magyarázzák a kifejezést. Régen a mezőgazdasági munkálatok idején nem tartottak esküvőt, hiszen akkor minden dolgos kézre szükség volt. Így praktikus okokból a mennyegzők főként a vetés és aratás ideje közé estek. Mivel ebben az időszakban gyűjtötték be a mézet is, így ezen időszak tényleg mézes volt.

A kifejezés etimológiája azonban nem ad magyarázatot az utazás, a nászút szokásának kialakulására. Állítólag eredete kereshető a viking hagyományokban, bár ott nem kellemes vakációt takart. Az írások szerint a viking nászút a menyasszony elhurcolását jelentette, amelynek során elrabolták családjától.

Nyugaton a XIX. században jött divatba a szokás, főként Nagy- Brittaniában, a felső tízezer köreiben. Az ifjú pár az esküvőt követően körbelátogatta a rokonokat, barátokat. A gyakorlat hamar elterjedt az európai kontinensen.

Modernkori jelentését és jelentőségét a nászút a századforduló környékén nyerte el. A legnépszerűbb nászutas helyszínek akkor a francia riviéra és az olasz városok, Róma, Verona és Velence volt.

Ezek ma is kedvelt úticélok a nászutasok körében, emellett azonban mára a lehetőségek végtelen tárháza áll a friss házasok rendelkezésére nászútjuk helyszínének megválasztásakor. A kalandor kedvűek indulhatnak felfedező kalandtúrára, a romantikusabbak maradhatnak Európa kastélyainál, a nagyvárosok szerelmesei mehetnek kozmopolita városnézésre, aki pedig igazán rendhagyó nászútra vágyik, annak az extrém utazások ajánlottak.